Férfiak és a szülés

Én első két gyerekem születésénél nem mertem bemenni a szülőszobára. Féltem, hogy rosszul leszek, nem bírtam volna a furcsa szagokat, féltem, hogy elájulok, vagy hányni fogok.
A családi elvárás is olyan volt, hogy férfi ilyenekkel nem kell foglalkozzon.

Ezután kezdtünk el önismerettel foglalkozni és jártunk táborokba, ahol újjászületés tréningeken kipróbálhattam, milyen megszületni, milyen szülőcsatornának lenni, milyen bábának lenni.
Ezen felbátorodva, harmadik gyermekem születésére egészen másképp készültem.

Nagyon akartam, hogy részese legyek ennek. Ott akartam lenni, együtt lenni a folyamattal.
Ekkorra már dolgoztam már magamon, és nem féltem tőle. Rájöttem, hogy ezt én nem akarom kihagyni.
Látni akartam mi történik. Kíváncsi voltam, ott akartam lenni a feleségemmel, én akartam elvágni a köldökzsinórt.

Az irigység is motivált, hogy mások ezt már megélték és én pedig kihagytam.
Érdekelt.
Nem akartam úgy járni, mint az a tanár, aki elsőtől nyolcadikig végigviszi az osztályát és nincs ott a ballagáson, nincs ott a záróvizsgán.

Amit pedig átéltem, az a legtöbb volt, amit férfi testben át tudtam élni.
Együtt voltunk egy kis szobában és éreztem a feleségem érzéseit, teljesen rá voltam hangolódva. Éreztem az újszülött gyermekem kíváncsiságát, és én kaptam meg élete első haragját. Egy órán át bömbölt a kezemben, miután kibújt.
Nem csak azt éltem át, milyen szülni, hanem azt is hogy milyen születni.
Megállt az idő,

Amikor születés terápiázunk akkor újra és újra át szoktam élni ezt a misztériumot.

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.